Mese MR.IT módra!

Az élet útvesztőjében, emlékezve, ahogy az első kvarcjátékomat kezembe fogva, vagy a commodore 64 –esem joystick-ját, szóval nem gondoltam, hogy majd sokkal később én egy számítástechnikai bolt aktív részese leszek, ahogy Bill Gates anyukája se gondolta, hogy a fia így elterjed a kék halál révén egy keresőben.

A technikai fejlődés gyorsan halad, anno 20 000 Ft-ért vesztegettek 4Mb ramot és a játékok is igen-igen gyatra grafikai tulajdonságokkal bírtak, nem gondoltam, hogy az IDDQD (DOOM) és a Diablo, Warcraft után eljutunk a mostani Crysis vagy lassan-lassan a Diablo III. ig.

Sok mesének, a számítástechnikának is van alapja, gyakran még tanulsága és elhivatottsága is, ahogy a boltunknak is.

Egy történet a klasszikus 1001 cybermese egyikéből:

Egy derűs reggelen a messzi-messzi cybervilágban, ahol rengeteg tranzisztor, processzor, alaplap, ram, winchester, optikai meghajtó, táp… és még ezeregy szerzet élt, egy alaplap különös gondolatra ébredt. Talán az előző esti Wide Screen-es monitor Transfomers című 24’ colos adása adta meg neki a kezdő lökést, vagy csupán belső dual biosa ébresztett benne tudatot, ezt az óta is kutatják, mint a winchesterek a bad sectoron lévő biteket. Mindenesetre érezte a levegőben az elsuhanó IEEE 802.11n-es jeleket, kemény tranzisztorain megcsillanó 2500 Lumenes fényerősséget, kétségtelenül jó indult a hideg indítás a bolygón, mi sem bizonyította volna ezt a tényt jobban, hogy egy pixel sem világított a megcsillanó színekben.

Kétségtelen az alaplap kora egy kiemelkedő fejlett példánya volt, integrálva született remek hálózati és hangkártyával, és mindenféle USB-s és firewire vezérlővel. Egy processzor éppen arra lébecolt üres járatban, ideális hőfokon, hátára csatolt, csendes heat pipe-os hűtőventilátorral. Egymásra sandítottak és úgy érezték, csatlakozniuk kell, és együtt kell tovább haladniuk, beleugrott foglalatába, nem tudni, hogy ez a váratlan csatlakozás, belső késztetés volt, vagy csak a kompatibilitás csodálatos varázsa. Megörültek egymásnak, de nem tartott sokáig a felhőtlen öröm, érezték valami még hiányzik… de haladtak tovább. Hát nem megpillantottak egy Ram ikerpárt, akik ránézésre 800 Mhz es sávszélességgel haladtak feléjük, így első tekintettre ez a hűtőbordás tuninggyanus páros, épp az ő slotjaiba illettek, és a processzor se gondolkodott el egy micro secundumra sem azon hogy együtt tudna-e velük dolgozni, tudták Dual memory vezérlés csak kedvezhet számukra, és a Cas Latency-jük is optimális volt, ezért késleltették őket, míg beépülnek, mint Donnie Brasco. Továbbálltak, csak egy fejlett szoftver tudja miért, szükségesnek gondoltak valakit, aki képet ad az ők remek csapatmunkájukról, amit a teamwork counter strike 1.6-os csapata is joggal megirigyelhetett volna. Az 5870-es úton, a 256-bites sávon találtak is, egy DDR5-ös kellő memóriával felszerelt egyedet, nem értették tisztán az RV870-es 2,15 milliárdos tranzisztor zizegését, meglepődve nézték hátsó még funkcióját be nem azonosított display portját, de elkönyvelték, hogy ez egy korát megelőző darab, és talán külföldi is, de mivel semmi hűtési, esztétikai, vagy teljesítménybeli hibát nem láttak rajta. Úgy gondolták, hogy a 2,72 teraFLOP-os lebegőpontos számítással, már föl tudnak szállni egy játékkal teli Windows 7 64 bites verziójára, ha eljön az ideje. Ahogy egy laser pointer megvilágít egy messzi célpontot, ők is kiszúrtak egy nagy teljesítményű moduláris téglalapot, aki több mint valószínű társult egy 12 Cm-es ventillátorral, érdekes látvány volt, ahogy hozta a kábeleit, nem láttak bele, csak remélni tudták, hogy nincsenek tekercselési problémái, ahogy közel ért apró zümmögése töltötte be a teret, amit nevetésnek tudtak be. Így is volt a táp hangos kacajban tört ki amint meglátta, a félkész brigádot. Nélkülem semmire sem mentek-mondta. Ügyet sem vetve rá a csapat továbbállt, később lettek csak figyelmesek rá, hogy ez a doboz tisztes távolságból követi őket. Miután elhagytak a szilícium völgyet, a hegyről csodálatos látvány tárult eléjük, hatalmas üres házakat és lapos mozikat láttak, olyan fáradtak voltak, mint egy napos video dekódolás után, otthont kerestek. Mégis nekivágtak és az ATX negyedben meg is lelték az áhított 2TB-os SATA II-es winchesterrel és házhoz illő 16x Dvd és blu ray író Dual layeres,label flashes optikai meghajtót, aki felpörögve invitálta őket. Az összkomfortos házban, mint légkondicionáló működött több halk, de hatékony légterelő propeller.

A hely tágas volt, rengeteg férőhelyet véltek fölfedezni jó elosztású, külső borítása kemény, ám de tetszetős műanyag, belső alumínium házban, ami masszív kényelmes hűvös páholyokat kölcsönzött az alkatrészeknek. A táp is igyekezve érkezett meg, aki még nem sokkal ezelőtt csak nevetett rajtuk, szívesen illeszkedett be neki arra kialakított helyére miután a többiek meg is szánták, hisz pont meg volt a helye, lassan elaludtak, de 24” colos led monitor kitartóan ám bár  2ms késéssel vetítette a gyönyörű HD felbontású filmet. 

Beesteledett, csak az éjszakában élők közlekedtek, usb lámpák, világító egerek és billentyűzetek ingáztak, gombjak halk monoton neszt haladtak a házakban lakókkal.

Az alaplap álmában mintha egy kivilágított ultra flat billentyűzet simult volna be egyik USB portjába , és e-mellett egy 3200 DPI-s világítós egér is szimatolt 72 mhz-el, a 10*12 cm-es leterített szőnyegen, amit mi csak egérpadnak definiálunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.