Lassú,minden apró településen vesztegelő vonatra szálltam.
Szakadt az eső, vágyakoztam egy felhőtlen Budapestért.
Nem hittem benne igazán,az ég annyira összefűggő halványszürke felhőtakaróval fedte el a Napot,akit én mázlistának véltem  szerény személyemmel szemben, mert ha föl is kellett kelnie, megjelenését halaszthatta a sok ember elől.

Nekem azonban maradt a vonat négy lábú társammal, gyorsan konstatáltuk, hogy nem lesz rövid az út, és mindketten biztosak voltunk, hogy akin póráz van az állomásonként szökni próbál, de ne mondja senki, hogy nem vettem mindent számítástba, ezért javítom magam, lehet csak ki akar nézni.

Találgatásomnak gyorsan végetvetett pár bőbeszédű utas, akiből az egyiket Atos meg is dorgálta egy picit, de végül békében utastársaim beszélgetése közepette érkeztem Budapestre. Akikben egy rövid diskurzus után egy közöset bizton találtam, mindkettő tartott ottthon nyulat.Untatott a téma, a nyúlak szokásairól, vágytam a nyugodt reggeli kávé kielvezésére.

6yuf4
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.