Üdv kedves látogató, ha ezt olvasod akkor már az vagy!

Szürke esős idő kell hozzá, hogy újra leüljek és körmöljek egy keveset.
Filmeken merengtem, többet nézek mostanában, annál a ténynél fogva, hogy sok időt nyertem, megadatott, hisz álláskereső lettem.
Visszatérve, akinek már meg kell jegyeznem a nevét, bár igen bonyolult, de ezen ne múljon, szóval, ez az arra méltó személy Zach Galifianakis.
láttam őt már a Másnaposokba a Terhes Társaságba, de tegnap látott It's Kind of a Funny story-ban is nagyot alakít. A film mondanivalója kissé elgondolkodtatott, a depresszió korunk igen nagy problémája, még ha a film igen tréfásra is veszi.
Kíváncsi lennék  néhány véleményre.
Megújulni, élni, lélegezni egy élmény, akkor is ha az ember ritkán gondol ebbe bele, illetve van ideje belegondolni ebbe a rohanó világba. Úgy vettem észre, hogy felgyorsultak az események körülöttem, vagy csak én lettem lassabb.
Mint ha élnél, vagy megalszik a tej a szádban...szóval gyakran hallottam ezeket a mondatokat gyerekként.
Felnőtten viszont igen gyors volt a munkában, gyakran túl gyors is. Néha meg kell állni úgy hiszem és végig gondolni milyen elveket vall az ember, mit követ, mivel azonosul.
Elvesztem igen, körülöttem a járókelők az emberek akiket nem ismerek olyan idegenek, olyan....
Antiszociális mivoltomhoz nem fér kétség, igen távolságtartó vagyok, gyakran közönyös, azt mondák nekem régebben, hogy az ember 30 év fölött már nehezen köt barátságokat, én 29 vagyok és most is és eddig is úgy érztem, nehéz közelednem emberekhez, nemhogy barátságot kötni.
Közös érdeklődési kör, fórum, facebook, közösségi oldalak, interneten valahogy olyan visszás a dolog.
Nehéz engem kimozdítani egy állapotból, és olyan barát nincs is, illetve nagyon megértőnek és türelmesnek kell lennie, hogy akkor találkozzon velem amikor én akarom, és a barátság nem is erről szól hisz amikor szüksége van ránk ott vagyunk, nem csak az egyik fél részéről teljesül.
Mikor nő fel egy ember, mikor érett és mitől, meddig maradhat gyerek és meddig kötheti őket össze a "játék".
Ha barátaim lassan apák lesznek, megnősülnek körülöttem, miként fogadjam, vajon merre visz az utam......

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.