Házak, csillámló fények, mély sok millió színben pompázó erdők, a táj változatos, megint utazok. Mást éreztem tegnap, a dohos PVC lépcsőházakat járva, a természet és az állatok hívnak, mint a vadon szava, de maradok modern városlakó,de tudom, hogy ebből a betonmocsárból kitör hamarosan egy őszinte tiszta szellem.  Egy farkas szívében meg kell lelnem, amit keresek.Ha elfogynak a sínek, amiken haladok.Ha kifakulnak a színek, amik körülveszik közérzetem.

Ha a varázs szőnyeg már nem repül.
Itt akár pár rím is elterül.
Eltűnök a ködbe s kiderül,
hogy majd felbukkanok,
kereshetsz, de nyomot nem hagyok.
Árnyékból, nesztelen vadászok.

6yuf4

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.